Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A ló ápolása

 

Lóápolás

A ló egy különös állat. Nem csak azért, mert neki köszönhetjük, hogy eljutottunk ide a Kárpát-medence oltalmába, hanem azért, mert szervi felépítésének sajátos tulajdonságai miatt kialakuló betegségei sokszor a több évtizedes tapasztalatokkal rendelkező állatorvosokat is próbára teszik. Azzal, hogy kiemeltük megszokott környezetéből és beállítottuk istállonkba, az évezredek során kialakult természetes reakcióit korlátoztuk le sokszor oly mértékben, hogy ezzel elősegítettük a nála addig ismeretlen, vagy kevésbé előforduló betegségek kialakulását. Természetesen ebbe beletartozik az is, hogy a sogszor nem megfelelő tenyésztés által kialakuló gyengébb szervezetű egyedek életben maradásával a lóálomány általános egészségi állapota csökkenő tendenciát mutat. Ezt a helyzetet súlyosbítja a laikusok által népszerűnek tartott különböző praktikus lótartási divatok elterjedése, ami sokszor nélkülöz minden ésszerűséget, és inkább szolgálja a lótartók kényelmét, mintsem a lovak egészséges felnevelését. De mit is tehetünk mi azért, hogy kedvencünk otthonosan, kényelmesen, de legföképpen egészségesen élje életét istállonkban?

Ami nekünk kellemes hőmérsékletet jelent, az a lóra veszelyes baktériumok melegágya, különösen akkor, ha magas páratartalommal társul. Ezeket belélegezve különböző, az asztmához hasonló tüdőbetegségek alakulhatnak ki. Innen márcsak egy lépés a kehesség kifejlődése, ami jelenleg nem gyógyítható, és a lovat kisebb feladatra is használhatatlanná teszi. A hőmérsékletnek mindazonáltal bizonyos szempontból nincs jelentősége, a ló ugyanis mozgással hőt termel.

 

 

Hidegben lovaglás után vagy szállitéskor célszerű a lótakarót használni.

 

Fűrészpor vagy forgács?

 

   Ki erre esküszik, ki arra. Legföbb érv ellenük, hogy porosak. Szakkönyvek szerint a pormennyiséget illetően nincs igazából határérték, az a legkisebb mennyiségben is ártalmas. Egy bizonyos szint elérése után pedig már csak a pormennyiség nő, a károkozás mértéke nem. Ez a bizonyos szint jóval alatta van annak, amit egy átlagos szalma,- szénabála vagy szemestakarmány tartalmaz. Ebből a szempontból tehát mindegy, hogy melyiket használjuk. Szerencsére a ló úgylett kitalálva, hogy az orrában lévő apró szőrszálak valamelyest mérsékelik e szilikózist, ugyanis amikor legel, igencsak sok porszemet szippant fel a földről. Maradjunk tehát egy közbenső megoldásnál. Mivel a forgács és a fűrészpor nagyon jó nedvszívó, liberószerű mikroszemcséivel alkalmas arra, hogy a vizeletet magában tartsa, így a ráhelyezett szalma sokáig száraz marad, és ez utobbi valamelyest meggátolja azt is, hogy poros legyen a boksz. A másik jó tulajdonsága, hogy rossz hővezető, és ez által alulról valamennyire szigetel is. A ló szabadnak született. Az egész szervezete arra teremtődött, hogy mozogjon. Ne vegyük el tőle azt a lehetőséget! Legyen egy karámja, ahol a lehető legtöbb idejét töltheti. Minnél nagyobb annál jobb, de ha nincs más, akkor máregy 6x6-os is megteszi. Tévedés, hogy a ló rohangál. Ha megszogta hogy állandóan kint van, akkor főleg eszeget sétál és pihen. Tavasztól őszig éjszakára is kint maradhat. (Ekkor a szalmából is kevesebb fogy.) Legyen fedél a feje fölött és egy három oldalról zárt hely, ahol kényelmesen le tud feküdni. Így sem a nap, sem a szél, sem az eső nem fogja zavarni. A szélre egyébként is érzékeny. Ha a karámban nincs ilyen zárt hely, akkor mindenféleképpen vigyük istállóba szeles időben. Mielött dolgozunk vele, lehetőleg egy órát legyen kint a karámban. Ezzel egy gyakori betegséget, az ún. bénulásos izomfesték vizelást ( vagy hétköznapi nevén: az ünnepi betegséget) lehet megelőzni.

 

Napközben inkább a karámban legyenek a lovak, mint az istállóban

http://vinexbt.hu/images/suranyi_lo_karam_016.jpg

 

Az alom

ltalában azt tartják helyesnek, ha a ló döngölt földön áll. Ennek előnye, hogy puha, állítólag ezáltal kevésbé terheli az izületet. Viszont egy megfelelően tartott ló - eltekintve a téli időszaktól - általában csak az éjszakákat tölti az istállóban és ez idő alatt főleg eszik, alszik és nem ugrál. A földpadló tisztántartása azért nehéz, mert ha nem olyan a talaj szerkezete, hogy a vizelet el tudjon szivárogni, akkor az istállóban állandóan ammónia lesz a levegőben.Ez ingerlő hatással van a hörgőkre és nagy mennyiségben tüdőödémát okozhat, az emberben is!!! A legelterjetebb aljzat a beton, ez könnyen tisztítható, fertőtleníthető és megfelelő almozással puhábbá tehető. Nem javasolt a mindenféle gumiszőnyeg alkalmazása, mert ha nincs leragasztva, vagy elszakad, akkor nem fertőtleníthető teljesen és ennek, pl. a féreghajtásnál komoly jelentősége lesz. Általános alom a szalma. Az, hogy ez zab-, búza- vagy rozsszalma legyen, ez inkább attól függ, hogy mit lehet kapni, a gombatermesztők mit fogadnak el (az istállókból kikerülő szalmás alom jó minőségű alapja lehet a gombatermesztésnek), vagy ki mit talál éppen károsnak a ló számára, mint attól, hogy mi lenne a legjobb. Nincs különösebb ok arra, hogy bármelyiket előnyösebbnek tartsuk a masiknál. Az, hogy a ló feleszi-e maga alól egyettlen éjszaka alatt, vagy sem, más jellegű, takarmányozási problémára utal: ha feleszi, annak legvalószínübb oka, hogy nem elegendő a szálastakarmány mennyisége.

 

 

 

A leggyakoribb alom hazánkban még mindig a szalma

 

http://www.erman90.com/bilder/stroh1.jpg

 

 

 

Takarmányozás

  A lovak csipegetve és szinte folyton esznek. Ennek oka, hogy gyomorkapacitásuk kicsi. Az évek során a ló hozzászokik az összetett takarmányhoz, de annyiféle takarmány van a piacon, hogy a takarmányozás sok tulajdonosnak gondot okoz. A ló ínyenc. Nagyon sokfélét eszik. Szinte mindent, ami belefér a zöldség, gyümölcs és takarmány kategóriába. Elsődleges tápláléka általában a szálastakarmány. Napjaink reformkonyhája azonban benyomult a lovak világába is. Mindenféle szagú, színű, ízű lómüzlivel vannak elárasztva a boltok. (Persze a hagyományos takarmányhoz képest két-háromszoros áron.) Lehet etetni ellentétben, de nem szükséges, mindenféle abraktakarmánnyal, ami amúgy beletartozik a ló természetes étrendjébe. Fő szempont, hogy mit kapunk. Zab, kukorica, árpa, tritikálé, rozs vagy búza, ezek általánosságban kapható takarmányok Magyarországon. Jellemzően mégis a zab a legelterjedtebb és ezt is tartják a legjobb szemestakarmánynak a ló számára. Sajnos a zab nem áll mindig kellő mennyiségben rendelkezésre. Az árpa nagyjából 20%-al nagyobb tápértékű, mint a zab, viszont kemény héja miatt csak roppantva lehet etetni, különben nem emészthető.

 

Zab

 

Sokan vitatkoznak a kukoricáról. Legfőbb érv mellette, hogy kövér és puha lesz tőle a ló. Ha csak azt eszik és túl sokat, lehetséges, bár ez az érv is megdőlni látszik. Mindenesetre fokozott fizikai munka esetén vagy hidegben nagyon jól pótolja az elvesztett kalóriát. A rozs is a lótakarmányok közé tartozik, ezzel viszont vigyázni kell, mert túletetése kólikát okozhat. 10%-nál ne legyen több az aránya, mert kesernyés íze miatt a ló nem nagyon szereti.A szemestakarmányok héja cellulóztartalma miatt nehezen emészthető. Ezért ezeket le szokták darálni. Ezáltal a dara gyorsan átmegy az emésztőrendszeren, így nincs ideje a tápanyagnak felszívódni. A roppantás a legjobb megoldás, ha úgy állítjuk be a roppantót, hogy kicsit megnyomja a szemet, de ne essen le a héja. Aki ezt nem teheti meg, áztassa be a takarmányt. 6-8 óra alatt megpuhul annyira, hogy könnyen emészthetővé válik.


 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Képgaléria


Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2019 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 26049
Hónap: 219
Nap: 16